Interjú

Gútai “lány” a kereskedelmi TV képernyőjén

Szereti a krimiket Drahu Dobrovicsová, a Joj tévé tudósítója. Kedvenc étele minden, ami finom, ötletes és jól néz ki, bár otthon a férje főz. Kedvenc itala Czékus Péter barátja bora és a kristályvíz. Jana Kirschner és a Nvmeri együttes zenéje jön be neki. A színészek közül pedig Martin Huba, Bandor Éva és Mokos Attila a kedvencei. A Bak jegyében született tévériporterrel beszélgettünk a minap.

 

Mi mindent forgatott a héten?

Hát ez az! Most nagyon el kellene gondolkodnom, ugyanis azokat a témákat, amelyeket nem kell folytatni, igyekszem kiverni a fejemből. Remélem, hogy ez csak pozitív szelekció, és nem valami betegség tünete. (nevet)

 

Jó informátorai vannak. Azt olvastam, rengeteg névjegykártyát osztott szét.

A Joj televízió kezdett először velünk, külsősökkel dolgozni, csak utánunk lett regionális stábja a többi televíziónak is. Mi együtt tanultuk a műfajt a hazai kereskedelmi tévékkel. Azt csak idézőjelben nyilatkoztam, hogy sok névjegykártyát osztottam szét, de ott álltam az emberek fölött, amíg fel nem írták a telefonszámomat. Azóta egyhuzamban szól a telefonom, és ez nem mindig jó. Sokszor nem tudok segíteni, ami a legrosszabb. Nem minden hívásból lesz anyag, de valamennyi esetben próbálok segíteni a hívó félnek, amit nem is látnak a nézők, és így van jól. Azt vallom, hogy az egészség és a körülöttem lévő jó emberek mellett, az a legfontosabb jó az életemben, hogy segíthetek.

A szilveszterkor a városba tévedt és lelőtt vaddisznóról először tudósított.

A szokásos szilveszteri pingpong-csatánkat vívtuk a szomszédban, amikor azzal állított haza a barátnőm fia, hogy vaddisznót látott futni a városban, amikor a barátnőjével sétáltak. Beültünk az autóba, bejártuk a várost, vaddisznó sehol, jót nevettünk. Buliztunk tovább. Másnap megkérdezte a felettesem a tévéből, történt-e valami az éjjel, és megemlítettem a vaddisznót, érdekelte a téma. Felhívtam a városi rendőröket, járkált-e vaddisznó a városban. Csend lett a telefon túlsó végén, majd mondták, hogy már le is lőtték. Így született a riport. Ráadásul százötven méterre a házunktól lőtték le a vaddisznót.

A tűzoltók hívták a harcsási lakástűzhöz?

Hova gondol? A tűzoltónak a tüzet kell oltania. Általában az történik, hogy valaki arra jár, azután telefonál nekem, vagy Brančan Tomi operatőrnek.

Régi, összeszokott páros az önöké.

Volt már, hogy a férjemnek nézték Tomit, persze, nem az a jellemző.

Ha úgy hozza a téma, a legmélyebb álmából is riasztja?

Természetesen, és azonnal ugrik. Még a Komáromi Városi Televízióban ismerkedtünk meg, azóta együtt készítjük a tudósításokat. Ha riportra indulunk, Tomi fogja a kamerát, a mikrofont, megyek érte autóval, mert mindig én vezetek. Azután nálunk vágjuk az anyagot.

Miért a tragédiákról szóló hírek érdeklik elsősorban az embereket?

Talán, mert miután megnézik ezeket a híreket, arra gondolnak, nekik azért valamivel jobb. Amúgy az internetes oldalamon, amit egy kilencedik osztályos kelet-szlovákiai tanuló szerkeszt, és nagy nézettségnek örvend, a tragédiákról szóló riportok vezetnek. Sokkal inkább, mint a szép, a jó, az okos esetekről szóló beszámolók. Szívem szerint mindig kultúráról, zenészekről vagy a világ szép tájairól forgatnék. Ami az utazást illeti, szeretem Szlovákiát.

Úgy tudom, Brenda lánya Hollandiában tanul.

Miután elvégezte Prágában az University of New York in Prague magánfőiskolát, négy évig pszichológiát tanul. Közben a Mala Ruckus együttes menedzsere lett, nemrég koncerteztek Prágában. Készülünk hozzá, hogy elmenjünk a Vincent Van Gogh múzeumba. Lánykori nevem Gőgh, hátha kiderül valami kapcsolat. (nevet)

Mit csinált volna ezen a vasárnap délelőttön, ha nem velem beszélget?

Sétáltam volna egy nagyot Gwen kutyámmal a Holt-Vág partján. Minden este kimegyünk, miután végzek, hiszen úgy néz ki, a Holt-Vágnak néhány év múlva vége. A kutyasétáltatás számomra a legnagyobb kikapcsolódás. Örülök, hogy a szabad délelőttjeimen Gweni nappal is látja a folyót. (nevet)

Eszébe jut néha az egykori Gőgh Drahoslava Gútáról?

Hogy milyen kislány voltam? Mindenhol ott voltam, mindenben benne voltam, és velem volt Lajos bátyám, vagyis Gőgh Luigi, aki mindig vigyázott rám. A mai napig büszke vagyok rá, és mindenkinek ilyen testvért kívánok.

 

Mit néz a tévében egy tévés?

Alig nézek tévét. Ha mégis, akkor a konkurens csatornák híradóit. Ritkán nézem meg magam a tévében. Anyukám úgyis azonnal felhív, ha megpillant a képernyőn.

(forrás: komaromonline.sk, fotók FB)

'Fel a tetejéhez' gomb