A várakozáson felüli létszámról és mindent elsöprő lelkesedésről számolt be Laboda Róbert lapunknak a Színrelépők első alkalma után. Azt is megtudtuk a kört vezető pedagógustól, hogy játék, móka és szórakoztató, egymás megismerését szolgáló gyakorlatok jellemezték a tanfolyamot.
Csaknem húsz fővel kezdetét vette az első kifejezetten gyerekeknek létrehozott gútai színjátszó kör, ami a Színrelépők nevet kapta és amiről korábban olvashattak már a Gútai Újságban. A tanfolyam vezetője, Laboda Róbert reménytelien nyilatkozott a „premier” óra után
Nem számítottam és nem számoltam ilyen sok gyermekkel, inkább attól tartottam, hogy esetleg nagyon kevesen leszünk, mondjuk tíz fő alatt. Azonban ez sem lett volna probléma, de ez a kezdő létszám nagyon biztató
– fogalmazott Róbert, aki elárulta, hogy ennél is jobb volt látni a sok tündöklő gyermek szempárt.
Az a fajta befogadás, élénkség, az az éberség és az az elevenség, amit láttam a színpadon az rendkívül bizalomgerjesztő, és csak fokozta az eddigi amúgy sem csekély lelkesedésemet – fejtette ki a tanfolyamvezető, aki elmondta, hogy az első órát, amolyan ismerkedő gyakorlatokkal töltötték meg.
Gyors bemutatkozások után szituációs gyakorlatokat tartottunk, mozgásos és mozdulatlan képeket alkottunk, majd megszólaltunk a saját hangunkon, például hangerő próbával, de jutott idő tükörjátékra is
– sorolta Róbert, aki szerint ezek remek gyakorlatok arra is, hogy jobban megismerjék egymást.
Láttam rajtuk, hogy ez számukra újdonság. Láttam rajtuk a nyitottságot és azt is, hogy ők is látják, érzik azt, hogy én is nyitott vagyok az irányukba és ez adja meg igazán ennek a tanfolyamnak, ennek a mi kis körünknek a létjogosultságát. Az első alkalom sokszor döntő és ott derül ki, hogy mennyire érdekli őket ez, hogy mennyi energiát, munkát tesznek bele majd később. Én eddig maradéktalanul elégedett vagyok
– osztotta meg a pedagógus lapunkkal, aki elmondta, hogy nagyon korai még bármilyen előadásról beszélni, de egy ilyen körben ez is az egyik hosszú távú cél.
Nagyon sok alkalom, megismerés, felismerés, gyakorlat van még előttünk. Látnom kell, hogy miben ki, mi rejlik, mi lakozik, mit lehet előcsalogatni. Egy sok szempontból ismeretlen út legelején vagyunk, de tudjuk, hogy hová szeretnénk eljutni közösen. És amikor majd odaérünk, mindannyian ugyanúgy fogunk örülni annak, hogy együtt éltük meg azt a kalandot, ami a célunkig vezetett
– zárta mondandóját Laboda Róbert.
