A nők szavazati joga nem volt mindig olyan magától értetődő, mint manapság, annak ellenére, hogy ma már olyan alapvető emberi jogaink közé soroljuk, mint az oktatás, esélyegyenlőség vagy a nemek közötti egyenlő bérezés.
A nők szavazati jogát a világon elsőként 1893-ban rendelték el Új-Zélandon. Európában Finnország volt az első olyan ország, ahol a nők szavazhattak, de például a fejlett Svájc egyes részein csak 1990-ben kaptak szavazati jogot a nők. Csehszlovákiában 1920 óta, azaz idén pontosan 100 éve jogosultak szavazatukkal befolyásolni a politikai események alakulását.
A nők választáson való részvételi hajlandósága általában alacsonyabb, mint a férfiaké. Szlovákiában a nem szavazók legnagyobb csoportját a nők teszik ki. Közel egymillió elveszett szavazatról beszélünk. Kicsivel több mint egy millió szavazat elegendő volt egy szlovák elnök megválasztásához, kevesebb mint egy millió ahhoz, hogy egy politikai párt nyerhessen a parlamenti választásokon. Tudatosítanunk kell, hogy a szavazatainkkal nem csak egy jelölt, vagy párt győzelmét, illetve bukását befolyásolhatjuk, hanem régiónk, családunk, gyerekeink jövőjét is!
A nők szavazati jogának kiharcolása Emmeline Pankhurst nevéhez fűződik és ebben az esetben a harc nem csak átvitt értelemben értendő. Emmeline-t a törekvései miatt többször letartóztatják, a börtönben éhségsztrájkot tartott, megkínozták… Mindezek ellenére sem adta fel, halála előtt néhány héttel megélte élete egyik nagy céljának megvalósulását, törvénybe iktatták a nők szavazati jogát.
Ma már szabadon dönthetünk és a véleményünknek súlya van. Ha másért nem, Emmeline egy életen át tartó munkájának tiszteletéért menjünk el szavazni február 29.-én. Ha nem tudják kire, még nem késő belekukkantani a pártok programjaiba, vitaműsorokba. Vagy csak hallgassanak a méltán híres “női megérzésünkre”…
(Fotó:TASR/Radislav Roller, merce.hu, dailymail.com)
