Örtényi fiatalember, aki nem szereti a nagyvárosok nyüzsgését, szerinte, Örtény a béke és nyugalom szigete, villamosmérnök,érdekli a közgazdaságtan, a kvantumfizika és szabadidejében Tesla transzformátort épít. Azt vallja: „Komoly eredményeket csak összefogással és kitartó munkával lehet elérni egy olyan környezetben, ahol a döntéshozók nem a saját, vagy valamilyen felsőbb hatalom érdekeit nézve és egymást gáncsolva hozzák a döntéseket, hanem valóban a város polgárait képviselik. Mivel Forró Tibiéket már évek óta ismerem, megfogott az önzetlenségük és hiszek abban, amit csinálnak, ezért a helloGúta csapatát szeretném erősíteni. Jövőbe látó gondolkodásuk az elejétől fogva inspirált!” Zuber Zalánt kérdeztük.
Akik ismernek, tudják, hogy műszaki beállítottságú ember vagy. Ez honnan ered?
Már kisiskolás koromban érdekeltek a gépek, a fizika és a kémia. Állandóan bütyköltem valamit otthon, szerettem szétszedni a háztatási gépeket, vagy a játékaimat és megérteni, mitől működnek. Valószínűleg az eredendő kíváncsiság hajtott, amihez az is hozzájárult, hogy volt otthon műhelyünk, ahol lehetett szerelni, barkácsolni. Amikor oda került a sor, hogy középiskolát válasszak, már tudtam, hogy a két nagy szenvedélyem a vegytan és az elektro között kell döntenem. Végül az érsekújvári elektrotechnikai középsulira esett a választás. Jó döntésnek bizonyult, azt tanulhattam, ami érdekelt.
Brünnben jártál egyetemre, miért pont egy csehországi egyetemet választottál, mit tanultál?
Mikor harmadikosok voltunk középiskolában, megkérdezték az egész osztálytól, ki szeretne egyetemre menni és senki nem jelentkezett. Viszont amikor elkezdődött a negyedik évfolyam és készültünk az érettségire, akkor kezdtünk el azon gondolkodni, hogy valamilyen egyetemet mégiscsak választani kell, a műszaki irány már adott volt. Két lehetőség volt Pozsony, vagy Brünn. Voltam mindkét helyen felvételizni, Pozsonyba is felvettek, de úgy láttam, felszereltségében a brünni egyetem sokkal fejlettebb, mint a pozsonyi. Szépen ki van építve, a város szélén helyezkedik el, erdővel benőtt dombok mellett, nagyon szép a környezet. A kollégium az iskola mellett van, a diákok egy helyen vannak. A csehek mentalitása és hozzáállása is megfogott. Itt kialakul az emberben egy bizonyos felelősségtudat, szembesült azzal, hogy magának kell megoldania a problémáit és felelősséggel tartozik a tetteiért. Nincsenek már ott a szülei, hogy megmondják mit csináljon, vagy segítsenek megoldani a problémáit. Sok ott a szlovákiai magyar fiatal, jó társaság kovácsolódott össze. Brünnben is működik magyar diákszervezet a Kazinczy Ferenc diákklub, rendezvényeket szerveztünk és tudtunk egymásnak segíteni, ha kellett.
Nem volt nehéz az idegen környezetben, idegen nyelven tanulni?
Megmondom őszintén, mikor Brünnbe kerültem néha alig értettem, mit szeretnének tőlem, az első szemeszter inkább a nyelvtanulással telt. Végül is az volt sokszor a szerencsénk, hogy műszaki suli volt, elején kevesebb volt a szóbeli vizsga, matematikából, fizikából a képletek és a számítások minden nyelven egyformák.
Mivel teltek a tanulás mellett a napok, tudtál gyakorlatot szerezni?
Az egyetem mellett már elkezdtem munkát keresni, először brigádozni jártunk, árut pakolni, karácsonyfát árulni, parkolót őrizni. Egy nap, mikor mentem haza a kollégiumba, megláttam egy hirdetést, elektromos tervezőt kerestek az ELSEREMO nevű vállalathoz. A cég színháztechnikát gyártott, itt ismerkedtem meg a színpadgépészettel, díszlethúzókkal, forgószínpadokkal és egyebekkel. Évekig ezek elektromos meghajtásait és vezérléseit terveztem. A dolog iróniája, hogy előtte komolyabb, nagy színházban sosem voltam, mindent csak tervrajzokon láttam. Szinte az összes munkánk Oroszországba ment, olyan városokba, mint Szentpétervár, Moszkva, vagy Archangelsk.
Természetesen a rajzokon a feliratokat oroszul kellett írnunk, azbukával. Korábban én nem tanultam oroszul, szóval volt benne kihívás. 4 évig dolgoztam, mint projektáns, közben rájöttem, hogy egész nap monitort, meg katalógusokat bámulni nem nekem való dolog.
Négy év után új vezetőség került a vállalat élére, szerették volna egy kicsit átszervezni a céget. Többek közt a közép-kelet európai piacot feltérképezni, amit a rendszerváltás óta nagyon elhanyagoltak.
Amikor kiderült, hogy beszélek magyarul, megszólítottak, nem szeretnék-e átmenni az üzleti részlegre. Gondoltam, miért is ne! Elkezdtem az akkori főnökömmel ügyfelekhez járni, nagyon sok mindent megtanultam tőle, az értékesítésről, az üzleti korrektségről, hogyan kommunikáljunk, vagy hogy a megjelenésre is figyeljünk oda. Egy idő után már egyedül kezdtem járni az ügyfelekhez. A púchovi színház komplett gépészetét vagy a Kassai bábszínház berendezéseit is ez a cég szállította, az én közvetítésemmel.
Hogy jutottál el Kassára?
Elkezdtem Magyarországot és Szlovákiát járni, így jutottam el Kassára. Még a szocializmus idején rengeteg gépet gyártott ez a cég a közép-európai területre, de rendszerváltás után ezeket elhanyagolták, elkezdtem a kapcsolatokat feléleszteni. Magyarországra is sok helyre eljutottam, előbb-utóbb kiderült, hogy nagyon drágák vagyunk, 20 százalékkal voltunk a piaci ár felett, még akkor is mikor csak önköltségi árat adtam meg. Kiderült, hogy az egész rendszer nem jó, minden színházat a legelejétől terveztek, a projekt költség nagyon megnövelte az árakat, nem volt két egyforma berendezés. Nem volt tipizált díszlethúzónk, 150, vagy 250 kilóra, mint Magyarországon. Ők csak elővették a rajzot, és már tudtak is gyártani, mi meg mindent elölről terveztünk. Próbáltam ezt az újítást bevezettetni, de süket fülekre találtam. Lassan rájöttem, hogy így nem fogok tudni itt tovább fejlődni, ezért elkezdtem másik munkahelyet keresni az interneten. Hosszas keresgélés után találtam is egy ajánlatot. Egy nemzetközi cég Budapesti székhelyű részlegéhez kerestek értékesítőt. Egy évig dolgoztam ott, utána kezdtem el vállalkozni. Ekkoriban alapítottam a Hexotech-et.
Mivel foglalkozik a Hexotech?
Kezdetekben mindenféle villanyszerelési munkát vállaltunk, ahogy mondani szoktam: „24-től 24 ezer voltig”. Jelenleg a fő tevékenységünk transzformátor állomások telepítése, csatlakoztatása az energetikai hálózathoz és az ezek körüli intézkedés, papírmunka. Emellett gyárak, ipari létesítmények minden villannyal kapcsolatos problémáját igyekszünk orvosolni. Jelenleg a komolyabb know-how-t igénylő szolgáltatásokat fejlesztjük. Ilyenek a karbantartási munkák, üzembe helyezés, vagy a hibaelhárítás. Terveink között van a hálózatanalízis és a 0-24 órás szervizszolgáltatás. Több jelentős szlovák, magyar és cseh vállalattal együttműködünk. Helyi szinten partnereink között tudhatunk olyan vállalatokat, mint a gútai Vitaflora malom, a General Plastic PET-palack feldolgozó, vagy a Kromberg & Schubert kábelgyár.
Melyik munkátokra vagy a legbüszkébb?
Minden komolyabb projekt egyedi és ezek jelentik a legnagyobb kihívást. Az eddigi munkáink közül talán kiemelhetjük az érsekújvári vízierőművet, vagy az udvardi biogáz üzemet. Ezek sokat adnak szakmailag. Az ilyen munkáknál több kivitelezővel, állandó nyomás alatt kell határidőre együtt dolgozni, de sose féltem új dolgokba belevágni. Közép- és nagyfeszültséggel dolgozni már magában is büszkeséggel tölt el. Huszonkétezer voltos hálózati feszültségnél az ember csak egyszer hibázhat. Második esélye már valószínűleg nem lesz. Amikor karbantartáskor kikapcsolást végzünk és bebiztosítjuk a munkaterületet, akkor a munkavezető, aki biztosítást végezte, elsőként lép be a trafókamrába és csupasz kézzel megfogja a nagyfeszültségű oldal kivezetését. Így jelzi, hogy a munkaterület biztonságos és a többiek csak ezután kezdhetik meg a munkát. Megmondom őszintén, ez mindig hátborzongató érzés, az ember négyszer is átgondolja, hogy mindent jól csinált-e. De hát ez az előírás és nem véletlenül…
Szabadidődben pedig transzformátort építesz.
Igen, sokféle transzformátorral kísérleteztem már. Jelenleg egy Tesla transzformátor építésén dolgozom, ezzel magasfrekvenciás nagyfeszültségű kisüléseket lehet előállítani. Régebben csináltam egy kisebbet, most egy jóval nagyobb építésébe fogtam. Működés közben másfél méteres villámok csapnak ki belőle, az ember kezében kigyulladnak a fénycsövek. Gyakorlati haszna viszonylag kevés van, de építése közben rengeteget megtanul az ember a elektromosságról és olyan jelenségeket láthat, amit sehol máshol. Nikola Tesla találmánya, ilyennel szerette volna mindenkihez ingyen eljuttatni az elektromos áramot. Szép gondolat… Sajnos ez nem sikerült, viszont a jelenlegi energetikai hálózat működését is neki köszönhetjük.
A munka és a kísérletezés után jut idő a családra?
Igen, amióta családom van, a kísérletezés háttérbe szorult. Szerencsére a párom Eszter is hasonló beállítottságú, érdeklődik a műszaki dolgok iránt. Márciusban lesz két éve, hogy megszületett kisfiunk Zalánka, akit imádunk. Rendes falusi gyerek lesz, már most látni. Szinte mindig kint van a szabadban, nem sokáig bírja a TV előtt. Van is hova mennie, Örtényben lakunk, itt minden fát és bokrot ismerek, én is itt nőttem fel.
Mikor kezdtél el vadászni?
Édesapám jóvoltából már gyermekkoromban megkedveltem a természetet és vadászatot. Sokat jártam vele a vadont, nyulat fogtunk, etettünk, vadásztunk. Ahogy elkerültem Brünnbe erre már kevesebb időm jutott. Volt mikor csak havonta egyszer jártam haza, az egyetem vége felé már gyakrabban. Jó volt a nagyváros után egy kicsit feloldódni, kimenni a természetbe. Örtény a béke szigete, nem szeretem a nagyvárosokat. Amint 18 éves lettem megcsináltam a vadászkurzust és letettem a vadászvizsgát.
A kettő közt mi a különbség?
A vadász kurzus valamikor 3 hónapos volt, ma már 1 éves. Nagyon sok volt a divat vadász, aki nem tudja megkülönböztetni sem rendesen az állatokat, aztán megveszi a puskáját és mindent le akar lőni. Nekem a vadászat nem erről szól, először nevelni kell a vadat és vigyázni rá, télen eleséget hordani neki, hogy utána legyen mire vadászni.
A vadász, a tanfolyam után levizsgázik, akkor még nem tud vadászni, mert nincs hova mennie. Esetleg úgy tud vadászni, ha valahova meghívják, vagy befizet, ez olyan bérvadászat. A vadász gazda irányítja a vadásztársaságot. Ő készíti el a terveket, amiket le kell adni a Szlovák Vadászkamarának, ő szervezi meg a vad összeírást, vadszámlálást, mely állatok kerülnek kilövésre, melyiket kell meghagyni tenyésznek. A vadászat nem a lövésről szól, az a tevékenység legkisebb része, kell tudni, melyik állatnak mikor van a párzása, a vemhesség mennyi ideig tart, mikor költenek a vadkacsák. Mi tudjuk, mikor mire lehet vadászni, tavasszal eleve nem bántjuk a vadat, hagyunk nekik egy kis nyugalmat, és ismerni kell a betegségeket is, ami a vadat megtámadhatja.
