Fényképezni 2012-ben kezdett, 2013-ban megnyerte a helloGúta által szervezett Photowalkot,
több kiállítása volt már, és könyvekben, kiadványokban is megjelentek képei, ha esemény,
rendezvény van a városban, ő ott van, megörökíti a pillanatot, az örömet az arcokon, a
mozgást, közben még dolgozik is. Szerinte: „Jó egy csapathoz tartozni, ehhez a csapathoz
nagyon jó.” Tóth Tamást, fotós nevén Sylont kérdeztük.
2012 óta fényképezel, hogy jött az életedbe a fényképezés? Tanultad is?
Kiskorom óta volt otthon fényképezőgépünk, apu gyakran a kezembe adta, hogy fotózzak, és
megszerettem. Volt egyszer használatos gépem is, meg ilyen egyszerű gépeket használtam,
kimentem a parkba és fényképeztem a többieket. Felnőttként, 2012-ben kezdtem fotózni, az
akkori barátnőmmel jártunk ki fényképezni, mikor véget ért a kapcsolatunk, az maradt meg
bennem, hogy ezt szeretném folytatni, én is tudom jól csinálni. Elsősorban bizonyítani
akartam magamnak és másoknak. Tanulni nem tanultam, az internet segítségével lestem el,
tanultam meg néhány trükköt, a youtube-on elkezdtem követni a fotósokat, akik elmondták
mit és hogyan csinálnak. Akitől nagyon sokat tanultam, kérdeztem, Fűri Gábor, tőle szoktam
tanácsot kérni. 2012-ben kaptam meg szüleimtől az első komolyabb gépet, azt a mai napig is
használom, és biztosan nem is fogom eladni. Hazajöttem munkából, és kimentem a Dögösbe,
ott ültem akár 4 órát is, vártam a madarakat, állatokat, követtem őket a nyomok alapján,
akkoriban jobban érdekelt a természetfotózás.
Mit jó fényképezni?
Most már igazából az eseményfotózás és az állatok a kedvencem. Tetszik, hogy emberek közt
vagyok egy rendezvényen, buliban, pörgés van, és az emberek spontán reakcióit tudom
fényképezni, azt szeretem fotózni, mikor az emberek jól érzik magukat. A portréfotózás már
nem annyira érdekes számomra, meg fogok vele próbálkozni újra, de nem lelem benne
annyira örömöm, mint amikor események vannak, mozgásban vannak az emberek és a
természet, azt jobban szeretem.
Mi volt az első nagyobb sikered, mire vagy a legbüszkébb?
2013 nyarán a helloGúta szervezett egy fotó versenyt, Photowalk névvel, azt megnyertem,
mind a két díjat. Ez óriási siker és öröm volt számomra, mert körülbelül 20-an versenyeztünk, a várost fotóztuk, az épületek és a város élete volt a téma. Nagy büszkeség volt az első
helyezés, mert olyan emberek előtt végeztem az első helyen, akikről nem gondoltam, fotóznak
évek óta, és én, aki most kezdtem el fényképezni nyertem valamit.
Ekkor megkerestek Komáromból, a Limes Galériából, meghívtak kiállítani. Az első kiállítás
nagyon sikeres volt. Komáromba, a helloGúta csapata is eljött, mindenki gratulált, ott jött a
másik megkeresés, így jutottam el Ácsra, ahol a kiállításra rengeteg gyereket hoztak,
aranyosak voltak, ahogy örültek az állatkás képeknek, meséltem nekik, hogyan készültek a
képek. Ezzel beindult a fotós életem.
Hogy kerültél kapcsolatba a helloGútával?
A srácokkal való kapcsolatom a streetballokra, és a 24 órás kosarazásokra vezethető vissza.
Akkor már ismertem Tibit, és lefényképeztem, ahogy kosaraztak, aztán egyre több eseményre
elmentem, később már hívtak is. De bármilyen rendezvény volt a városban, és volt időm,
akkor kimentem, legyen róla képem, gondoltam, meg fogják osztani a facebook-on. Később
jöttek kluboktól, szórakozó helyekről, szülinapokra, bálokba menjek fényképezni.
Hány fényképezőgéped van?
Amit használok az 4, de gyűjtök régi fényképezőgépeket is.
Legutóbb a képeid a gútai segédtankönyvben is megjelentek.
Körülbelül másfél-két éve kerestek meg a Varga Tomiék, hogy lenne egy ilyen könyv, és rám
gondoltak, hogy legyenek benne a képeimből. De vannak más kiadványok is, amibe az én
képeim kerültek. Készül most is egy könyv. A helloGúta tavaly szervezett egy kiállítást a
hotelben, Fűri Gabival együtt állítottunk ki, Fauna Gúta címmel Gúta élővilágáról, pályázati
pénzből nem sokára pedig a helloGúta kiadásában ez megjelenik könyvben is.
Az ember azt gondolná, aki ennyit fényképez, ebből él, de te dolgozol.
Hol dolgozol, mivel foglalkozol?
A kábelgyárban dolgozok, mióta tudják, hogy fotózok, egyre több esetben hívnak le a
gyártásba, valamit lefényképezni. Prospektusokba is csinálok képeket, de ha vízumfotó kell
valakinek, akkor is hozzám jönnek. Hivatalosan technikus vagyok.
A munkahelyedről külföldre is jártok.
Dél-Afrikában voltam háromszor, egyszer pedig Botswanában. Ott is jutott időm fotózni,
azért is örültem, hogy kimehettem, mert lehetőségem volt elmenni egy szafarira. A
munkahelyi tapasztalatszerzésen kívül azért is jók ezek a külföldi szolgálati utak, mert a
hétvégénk szabad, és ezt mi kihasználjuk. A szafarin nem szabad kiszállni az autóból, mert az
állatok szabadon járnak, de én kiszálltam és elsétáltam egy darabon. Egyébként, sokat
köszönhetek a munkámnak, megtanultam, milyen csapatban dolgozni, fontos, hogyan
kommunikáljunk, hogyan viselkedjünk egymással, hogyan fogadjuk el a másikat, főleg hogy
kijárunk külföldre és most már nagyon sok afrikai barátom van, ott is eljárunk a kollégákkal,
elhívnak a házakhoz, vendégül látnak. Az az érdekes, hogy egy nap után, ők barátnak
tekintenek. A kollégákkal kint jobban egymásra vagyunk utalva.
Botswanaiak talán barátságosabbak, viszont a Dél-Afrikai Köztársaságban, akikkel
dolgozunk, ők elvittek minket magukhoz, bemutattak a családjuknak. Mind a két kultúra más.
Mutattad nekik a fotóidat?
Csodálkoztak, mikor az állatos képeket mutattam nekik, egyből a National Geographic jutott
az eszükbe, de mondtam ott még nem tartok. Meséltem nekik az itteni dolgokról, miket
szervezünk a helloGútával, náluk ilyen nincs, főleg a Dél-Afrikai Köztársaságban, nincsenek
meg a közösségek, van néhány család, aki összejár és ennyi.
Mi a konkrét feladatotok?
Dokumentációk készítése és munkahelyek kialakítása a termelés részére. Például jelzik
felénk, hogy problémák vannak a termelésben, túlterheltek a munkahelyek, mindezt ki kell
vizsgálnunk és megoldást találnunk. Ezen felül időfelméréseket végzünk, majd kiértékeljük és
ha kell javításokat eszközölünk.
Mi a végzettséged?
Hivatalosan angol-informatika tanár vagyok. Középiskolai tanulmányaimat a komáromi Ipari
Szakközépiskolában végeztem. Angollal szerettem volna foglalkozni, külön órákat adtam
volna, de iskolába tanítani nem akartam, az anyagiak miatt, azt nagyon szeretni kell, hogy
valaki olyan kevés pénzért csinálja, a tanárok nagyon nincsenek megfizetve. Mindenképpen
az angol volt a járható út, kiskorom óta szerettem, beszéltem angolul, mindig angolul néztem
tévét, nagyon könnyen ment alapiskolában is, középiskolában is, versenyekre is jártam. Nem
találtam olyat, hogy nyelvész szak, tolmács nem szerettem volna lenni, a Selye Egyetem
mellett döntöttem, nagyon jó tanáraim voltak, közel is van, nem akartam messzire menni,
szeretek itthon, Gútán. Szeretek máshol is, de Gútán a legjobb, nem szeretnék elköltözni sem,
mert még, ha nem is marad itt senkim, ez itt olyan nyugodt jó hely.
Mik a tervek?
Fotózás terén még szeretnék előrelépni, szeretnék majd egy fotós klubot is Gútán, hogy
összedolgozhassunk a komáromival, vagy más klubokkal. A klubban sok programot
terveznénk, kiállításokat szerveznénk a tagokkal, ellátgatnánk az iskolákba, csinálnánk nekik
egy alapképzést, mindenképpen jó lenne megismertetni velük, hogyan működik, milyen
szépségei vannak a fényképezésnek.
Van más hobbid is, mint a fényképezés?
Szeretek utazni, leginkább szlovák és magyar részen, szinte minden hétvégén megyek,
erdőket, várakat járom. A biciklizés és az úszás is kedvelt időtöltésem.
Star Wars témájú legókat gyűjtök, összerakom, és ki teszem a szobámba, 2010 körül kezdtem
el, most több mint 100 darabnál tartok, a régieket vadászom és próbálom összegyűjteni, amiket még például
99-ben gyártottak, ami nagyobb értékű. Ezeket mind én rakom össze, amit összerakva kapok
meg, azt is szétszedem és újra összerakom, mert csak úgy ér valamit, ha nincs hiányzó
darabka, ha valami hiányzik felkutatom, hogy meglegyen.
Mi a legkülönlegesebb?
Azokat szeretem a legjobban, amit a családtagjaimtól kaptam. Van egy kalózos, amit nagyon
szeretek, rengeteget nyúztam a szüleimet, hogy nekem olyan kell, és karácsonyra megkaptam.
Akkoriban még együtt raktuk össze, és azok olyan kellemes élmények.
Szépnek látod Gútát az optikán keresztül?
Nem mindig, de próbálom a legszebbet kihozni, sok elképzelésem van, mit hogyan lehetne
javítani, kevésből is. Páran összefogunk, mondjuk 10-en és fillérekből megcsináljuk, hogy
szebb legyen. Szeretem a filléres megoldásokat, nem kell több ezer euró és száz ember ahhoz,
hogy csináljunk valamit. Mikor zöld a város, akkor szép, sokszor viszont üres.
Mit lehetne szépíteni?
Mindenképpen azt kéne elérni, hogy az emberek többet legyenek kint az utcán, tereken, akkor
már más hangulata lenne a városnak. Kéne, hogy kint üljenek a padokon, beszélgessenek, ettől élőbb lenne,
mozgalmasabb a város. Mióta van a bicikli út, mozgalmasabb, de több lendület kéne a
városba.
Miért éppen a helloGútát választottad?
Nagyon sok eseményen ott vagyok, a kezdettől, és tényleg úgy érzem, láttam, mit tudunk, mit
tudnak összehozni. Sokszor szinte a semmiből. Mindig együtt tudunk dolgozni, le tudunk
normálisan ülni beszélgetni, nincs veszekedés, ha volt is nézeteltérés, normális keretek között
meglehetett beszélni. Mindig megvan kérdezve mindenki, hogyan képzeli el, és meg is
hallgatják a választ. Ha nem is hívtak valahova még eleinte, mentem, mert én részese akartam
lenni annak a valaminek. Jó egy csapathoz tartozni, ehhez a csapathoz nagyon jó.
