Sosem késő, jó példa erre a gútai kerékpározó Nagy László András példája is, aki egy hobbiból mert nagyot álmodni és ezért az álomért mindent megtenni. A tehetséges sportolóval beszélgetett a Gútai Újság.
Kevesen tudják, hogy városunknak a sok kiváló sportolója között egy kiváló kerékpározója is van, aki számos győzelmet, értékes helyezést tudhat már maga mögött, pedig még mindig csak 25 éves. A fiatal srác története sok helyen meseszerű, mert a kerékpározás 15-16 évesen lett a szenvedélye, persze előtte több sportot is kipróbált.
Focival kezdtem Gútán, majd jött az atlétika, később pedig a lovas íjászat. Utóbbinál nagyon szigorú volt az edzőm és nem tűrte a késéseket, így édesapám használt kerékpárján kezdtem edzésekre járni, hogy mindig időben érkezzek. Ekkor jöttem rá igazán, hogy milyen gyorsan is lehet bringával közlekedni és beleszerettem a tekerésbe
– idézi fel a kezdeteket Nagy László András, aki arról is beszélt, hogy elkezdett kerékpártúrákat tenni, majd jött a vágy, hogy versenyezni akar.
Megkerestem a legközelebbi kerékpáros klubbot, ami a magyarországi Komáromban volt. Örömmel vették, hogy csatlakoznék hozzájuk, náluk kezdtem edzeni, illetve versenyezni és jöttek is az eredmények. Több csallóközi, környékbeli versenyt is megnyertem
– emlékezett vissza a sportoló, aki arról is beszélt, hogy ekkor mindezt a szülei támogatásával tette, akik többek között kerékpárokat vásároltak neki, és minden lehetséges módon segítették, majd 2018-ben Győri Atlétikai Club kerékpár szakosztályához igazolt.
Itt rengeteget tanultam, az edzésmódszerekről, a felkészülésről, persze mellette dolgoznom is kellett, többek között festettem, vagy éppen csomagoltam. Győrben ismertem meg a kerékpársport közegét, a nemzetközi versenyek hangulatát, a versenytársakat, majd a jött a pandémia.
– fogalmazott a gútai sportoló, aki elárulta lapunknak, hogy az edzője elhagyta az egyesületet ő pedig egy pozsonyi CAC versenyzője lett, ám innen egy év után távozott és a Cyklisticky klub DUKLA Bratislava csapatához igazolt.
Ismertem ezt az egyesületet és akárcsak az elején Komáromba, ide is bejelentkeztem, meghívtak egy edzésre, beszélgetésre, majd jelezték, hogy szívesen látnának, azóta is náluk versenyzem. Félprofi státuszban vagyok, azaz nagyban támogatják a versenyzésem, de mellette dolgozom, jelenleg Komáromban, egy orvostechnológiai eszközök alkatrészeit készítő cégnél, amit nagyon szeretek
– tudatta András, aki az eredményei közül az úgynevezett MRC országos versenyen elért második helyezésére a legbüszkébb.
A DUKLÁ-nál nagyon megerősödtem fizikálisan, ám a gyengém még a pszichés felkészülés, hajlamos vagyok fejben szétesni, ebben a legtöbbet az edzőm és édesapám szokott segíteni, mindkettejüknek sokat köszönhetek
– osztotta meg lapunkkal András, aki abba is beavatott minket, hogy a versenyzést harmincas évei közepéig tervezi folytatni, majd komoly tervei vannak Gútán.
Fantasztikus lenne gútai gyerekeket edzeni, egy helyi kerékpárklubban. Az álmom, hogy létrehozzak egy ilyen egyesületet és olyan városi, környékbeli srácokkal megtölteni, mint amilyen magam is vagyok. Meseszerű lenne egy jónevű gútai versenykerékpár csapat, ami legalább olyan nevessé, elismerté válna, mint a most is működő városi sportegyesületeink
– zárta mondandóját Nagy László András.
