A karácsonyfa története
A világ legtermészetesebb dolgának tartjuk, hogy szenteste ott ragyog egy feldíszített fenyőfa a lakásunkban, ám azt kevesen tudjuk, hogy mióta tesznek így a családok és honnan is ered ez a szokás. Ennek jártunk most utána.
A keresztény kultúrkörben a karácsonyfa magának a karácsonynak is szimbóluma, de a fenyőket már nagyon régóta különböző jelentésekkel és tulajdonságokkal ruházta fel az emberiség. Az ószövetségben a kozmikus életerő megtestesítője, a germánoknál pedig egyenesen a mindenség szimbóluma volt az örökzöld. Arról, hogy ez a fafajta miként lett a karácsony jelképévé számos történet fennmaradt, ráadásul ezek gyakran még keverednek is, így a valós események, kiegészülnek a fantáziával, ezekből pedig így sok-sok így sztori keletkezett.
Teljes bizonyossággal senki sem tudja, hogy pontosan mikor és hogyan kelt életre ez a tradíció, ám többen a gyermekeknek tulajdonítanak benne kiemelt szerepet. Sokan a fenyő egyenlő szárú háromszöghöz hasonlító alkatában vélik népszerűségének elterjedését látni, hiszen emiatt azt könnyű díszíteni, illetve abban, hogy sok egyéb fafélével ellentétben, ez télen is megtartja növényzetét és nem utolsósorban esztétikus látvány nyújt. A legenda szerint Luther Márton volt az első, aki feldíszített egy örökzöldet, de ezt a regét semmilyen hiteles forrás nem erősíti meg. Az biztos, hogy a szokás Német-római Birodalomból való. Már az 1500-as évektől kezdve számos feljegyzés található, melyben feldíszített fenyőkről írnak, elsősorban az elzászi területekről
Az Egyesült Államokba is német közvetítéssel jutott el karácsonyi fenyő tradíciója a XIX. században, ám az igazi ismeretség Viktória brit királynőnek köszönhető. A királyi párt és gyermekeit 1846-ban az Illustrated London News lapban ábrázolták egy feldíszített fenyőfa mellett. A királyné annyira népszerű volt a tengerentúlon, hogy cselekedetei gyakorta váltak szokássá országában és a tengerentúlón is, Az amerikaiak annyira szeretik a fa látványát, hogy már szenteste előtt feldíszítik a fát, sőt az egész lakást vagy házat, illetve annak kertjét is.
Magyarországon nagy valószínűséggel Brunszvik Teréz grófnő, akihez az első magyar óvoda megalapítása, és magának az óvodapedagógiának a meghonosítása is köszönhető 1824-ben állította az első karácsonyfát. A nemes asszony cselekedete sok hazai kékvérű családnak tetszett és követték, ezért valószínű, hogy előbb a felsőbb rétegek szokása volt a karácsonyfa állítás. Az biztos, hogy gyorsan elterjedt a dolog, hiszen Jókai Mór „A koldusgyermek című”elbeszélésében már említi a karácsonyfát 1866-ban, azaz alig 44 évvel az első után. Azt talán mondanunk sem kell, hogy ez a hagyomány azóta sem veszett el, sőt talán népszerűbb, mint valaha, hiszen jóval több módon tudjuk már díszíteni ünnepi fenyőnket, illetve őrizni ezt szép és harmonikus tradíciót. Érdekesség, hogy a legfrissebb 2021-es közvéleménykutatás szerint a magyar családok csaknem fele, 45,8 százaléka műfenyőt vásárol, míg a válaszadók 36 százaléka vágott, 8,8 százalékuk pedig visszaültethető, földlabdás fenyővel ünnepel. A korábbi évtizedekhez képest pedig az ezüstfenyőt kiszorította a népszerűségi listáról az lucfenyő és egyre inkább nordmann veszi át a vezető szerepet az eladási listán.
Nyitókép: Brett Sayles , Pexels
