Egy ámokfutás krónikája – 20 éve történt a gútai tragédia
Akik akkor már éltek sosem fogják elfelejteni, azokat az eseményeket, amelyek miatt városunkra irányult az ország figyelme, azonban ettől megkíméltük volna magunkat, hiszen egy bűncselekmény, és egy borzasztó nap köthető 2003. január 16-hoz Gúta történetében.
Néhány nappal ezelőtt sokkolta Magyarországot, illetve a magyar embereket egy 29 éves budapesti rendőr, Baumann Péter halála, akit késével szíven szúrta Sz. Szilárd egy intézkedés során, illetve ezen felül két másik rendőrt is megsebesített. Kísérteties, hogy szinte napra pontosan, ám húsz évvel ezelőtt történt egy hasonlóan megrendítő eset, ami vörös betűkkel íródott be városunk históriájába.
Az emberélet nem számított a rablónak
Egy büntetett előéletű, börtönviselt (korábban is bankrablást elkövető) 37 éves férfi, Tóth Péter néhány perccel a déli zárás előtt érkezett az Általános Hitelbank gútai fiókjához azzal a szándékkal, hogy azt kirabolja. Azt, hogy tettét mennyire komolyan gondolja, mindjárt pár lövéssel is megerősítette és egy műanyag táskát adott az intézet személyzetének, hogy azok azt töltsék meg pénzzel. Ezalatt értesítették a rendőrséget és két egyenruhás gyorsan a helyszínre is ért. Korábban több téves riasztás is volt a bankban, ám a zsaruk kellő körültekintéssel közelítettek, de a rabló meglátva őket gondolkodás nélkül tüzelt rájuk. Többször is eltalálta a 48 éves Izsák Gyula őrnagyot. A zsaruk nem viseltek golyóálló mellényt, így meglőtt egyenruhás súlyos, életveszélyes sérüléseket szerzett. Az őrnagy társa a lövésekre megtorpant és elesett, a rabló ezt kihasználva kifutott a bankból és kerékpárral igyekezett elszökni. A meglőtt rendőr a súlyos sérülései ellenére is a feladatára koncentrált és átadta fegyverét a bankigazgatónak, aki a rablógyilkos nyomába eredt.
Tűzharc a városban
Óriási szerencsére egy szolgálaton kívüli városi rendőr éppen arra járt és látva mi történik bekapcsolódott az üldözésbe és ahogy azt a filmekben szokták leintett egy arra haladó gépkocsit, amibe beugrottak a bankigazgatóval és együtt kezdték üldözni a bűnözőt. Újabb hollywoodi forgatókönyvbe illő jelenetként megjelent egy másik autó is, amiben a helyi mezőgazdasági szövetkezet elnöke, Máté Tibor és sofőrje, Varga András (mindenki Matyakuja) ült, akik éppen a bankba tartottak, hogy onnan pénzt vegyenek ki. Felismerve a helyzetet, hihetetlen bátorságról tanúbizonyságot téve szintén a rabló után vették az irányt, sőt sikerült is nekik elsodorniuk a gazfickót. A vesztét érző férfi a földön fekve rájuk is azonnal lőni kezdett, súlyosan megsebesítve mindkettejüket, majd visszapattant a bringára és tovább menekült, ekkor már beérte a szolgálaton kívüli rendőr és a bankigazgató is. Tűzpárbaj alakult ki az üldöző és az üldözöttek között, melynek végén a bankigazgató lábon lőtte Tóthot.
„Én a sittre soha többet vissza nem megyek…”
A rabló a sérülés ellenére tovább lőtt, majd mikor tárat cserélt a városi rendőr, aki a kocsiból kiugorva megcélozta a bankban meglőtt rendőr fegyverével, és felszólította őt, hogy dobja el a pisztolyt, illetve adja meg magát, azonban egy gyors mozdulattal férfi fejbe lőtte magát.
Sokan úgy emlékeznek rá, hogy ezt mondta Tóth mikor a börtönből szabadult:
– Én a sittre soha többet vissza nem megyek…
Tisztelet a hősöknek
A bankban megsebesült rendőr olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy életét vesztette, azaz ahogy rendőr nyelven szokták mondani: elhunyt szolgálatteljesítés közben. Az ügy jelentőségét és az általa okozott visszhangot jól példázza, hogy a meghalt rendőrtiszt temetésén részt vett az akkori belügyminiszter, Vladimír Palko is, aki in memoriam alezredessé léptette elő a hős rendőrt.
A bankrabló másik áldozata a mezőgazdasági szövetkezet vezetőjének sofőrje, Varga András volt, akin több műtétet is végrehajtottak a kórházban, és javult is az állapota, ám komplikációk léptek fel, végül pedig már az orvosok is tehetetlenek voltak.
Nyitókép: Nový Čas
