Nemzetközi klasszis labdarúgót igazolt városunk – A kitelepítéstől a válogatottságig Szabó Györggyel
Felcserélt Otthonok címmel tartottak kiállítást a Gútai Tájházban november 23-án. Az eseményre egy különleges vendég is ellátogatott, aki maga is részese volt a második világháború utáni történelmi gaztettnek.
Városunk számos dolog miatt különleges, ám van olyan, amit ezek közül szívesen elengednék, ilyen a kitelepítés is, ami lényegében valamennyi gútai családot érintette. Most hosszasan írhatnánk arról, hogy ez a szégyenletes tett családokat, párokat, szerelmeket, életeket tett tönkre, hogy sokan mindenüket elvesztették, valamint arról is sokat írhatnánk, hogy ezért máig senki sem kért bocsánatot és soha senkit nem számoltattak el ezért. Azonban mindezekért is fontos az emlékezet, különösen addig, amíg még élnek olyanok, akik ezt megélték és maguk tudják elmesélni az elviselt borzalmakat.
A Gútai Tájházban egy több szempontból is különleges vándorkiállítás vendégeskedett, melynek címe: Felcserélt Otthonok. A kulturális eseményen elhangzott Jarábik Gabriellának, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatójának előadása, illetve a jelenlévők megtekinthették a Felcserélt Otthonok című dokumentumfilmet is. Az este egy különleges vendéget is tartogatott a 81 éves Szabó György személyében. A gútai születésű férfi a kitelepítések következményeként került Magyarországra, ahol úgy hozta a sorsa, hogy korábban szép napokat látott tatabányai labdarúgó csapat, a Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC) futballistája lett annak fénykorában. Jobbszélsőként és jobbhátvédként is bevethető volt, a tehetségét jól mutatja, hogy 510 NB 1-es mérkőzésen erősítette a klubot, melynek 1966-tól 1983-ig volt a tagja játékosként, sőt csapatkapitányként. Később szakszervezeti titkár, majd technikai vezető lett. Igazi érdekesség, hogy a magyar nemzeti válogatottban is bemutathatta, hogy mire képes, azonban mire erre sor kerülhetett 1979. október 26-án az Egyesült Államok csapata ellen már 37 és fél éves volt, ezzel pedig ő lett a legidősebbként debütált labdarúgó a magyar válogatottban. Egyébként a nemzeti tizenegy 2-0-ra elvesztette a mérkőzést.
Nem maradtak el a sportsikerek, hiszen szeretett klubjával kétszer is elhódította a Közép-európai Kupát. Előbb 1973-ban a jugoszláv Celik Zenica (ma Bosznia-Hercegovina), majd a sors és a történelem fintoraként 1974-ben a Zsolna (MSK Zilina) csapata ellen. Sportemberi magatartásával, teljesítményével és példás életével nem véletlenül érdemelte ki a Magyar érdemrend lovagkeresztjét.
Az eseményen, mint házigazda és mint a gútai Magyar Asszonyok Ligájának elnöke, Német Iveta és Kárpáty Ernő alpolgármester köszöntötte Gyuri bácsit, aki mesélt az élményeiről, az érzéseiről, a mögötte álló termékeny évtizedekről. A rendkívül jó hangulatú este és beszélgetés végén a korábbi sportolót megajándékozták a Gútai Futball Klub mezével, azaz nem hivatalosan klasszist igazoltunk a városi labdarúgócsapatba, aki sok mai sportoló számára is szolgálhat példaképként.
