Száztizenegy kilométer, bő négyezer méteres szinteltérés, meleg nyári idő és egy gútai, Varga Levente, aki tizennyolc és fél óra alatt teljesítette ezt a brutális kihívást. Az első futva megtett kilométertől az ultra maratonokig mindent elmesélt nekünk a hobbi sportoló.
Futni mindenki tud a mondás szerint, ám Varga Levente ezt másképpen teszi. Városunk malmának vezetőjére több, mint tíz éve talált rá a futásra. Az elmúlt hétvégén eddigi leghosszabb, 111 kilométeres versenyét teljesítette a Dunakanyarban megrendezett Ultra Trail Hungary elnevezésű megmérettetésen. Erről a hosszú útról beszélgettünk az ultra futóval.
Sosem voltam élsportoló, vagy félprofi, persze mozogni, sportolni mindig szerettem, emellett falusi gyerekként a természet, így a túrázás mindig közel állt hozzám. Bő tíz éve kezdtem el futni a Dögösben és annak környékén. Csak egy célom volt, a fizikai és a mentális egészségem megőrzése, ápolása
– kezdett bele történetében a futó, aki elmondta, hogy a futás pont azt adta neki, amit szeretett volna, azaz kellemesen elfáradt és tudta rendezni a gondolatait egy-egy nehéz nap után.
Szépen lassan növeltem a távokat és aztán felvettem a kapcsolatot olyanokkal, akik már régóta futnak, szerencsémre több ilyen közösség is volt a social médiában. Hasznos tippeket kaptam, amiket tudtam kamatoztatni
– folytatta Levente, aki arról is beszélt, hogy egy ismerőse hívta el az első terepfutására.
Nagyon tetszett az, hogy a természetben lehetett futni, tetszett az egész hangulata, miliője. Azóta persze sok versenyen túl vagyok, amikor a maratont teljesítettem, gondoltam miért ne próbálkoznék ennél is hosszabb távokkal. Ezek is sikerélményt adtak, emellett az úgynevezett instant futásokat részesítettem előnyben.
– tudtuk meg a hobbi versenyzőtől, aki elmondta, hogy szerinte a futás a szó legpozitívabb értelmében a legegyszerűbb sport.
Kevés dolog kell hozzá és ezt lehet hidegben, melegben, esőben, szélben, nincs szükség sportpályára és ehhez képest nem drága. Ráadásul viszonylag gyorsan látható, érezhető eredménye van és könnyen rákap az ember
– fogalmazott a gútai futó, aki beavatott minket, hogy az Ultra Trail Hungary a magyarországi versenyek közül a leg, a nagybetűs megmérettetés.
Ez a legnépszerűbb és a legnagyobb hírű az ultrák között, igazai bakancslistás verseny. Én az idei előtt már kétszer teljesítettem az 54 kilométeres távon. Ezeken a versenyeken remek társaság jön össze, professzionális a szervezés és óriási élmény a részvétel. Ez is hozzájárult, hogy 2026-ban a leghosszabb távnak mentem neki
– osztotta meg lapunkkal Levente, aki elmondta, hogy havonta nagyjából kétszáz, hetente kb. ötven-hatvan kilométeres futásokkal készült a versenyre, illetve egészséges étrenddel.
Egy ilyen távnál minden extrém. Szoktatni kell a szervezetet a csaknem egy napos fent léthez, a gyomrot a kitettséghez, és persze az agyat is. Ekkora távon normális a holtpont, sőt a holtpontok, nekem is volt, mikor délben verőfényes napsütésben, 85 megtett kilométer után Visegrádra érkeztem. A tűző nap és az emelkedők eszembe juttatták, hogy nem kéne itt lennem, illetve minek vagyok itt és hasonlók, de átlendültem és szerencsésen célba értem
– foglalta össze Varga Levente, aki zárásként elárulta, hogy szerinte egy ilyen verseny teljesítéséhez különös mentális állapotra van szükség és a célba érkezés pillanata minden fájdalmat, szenvedést, nehézséget kárpótol sokszorosan.
