Sosem teherként inkább különleges tulajdonságként tekintett cukorbetegségére Szalai Dóra, aki teljes életet él utazással, sportolással, anyaként, illetve pedagógusként is helytállva és ezt a szemléletet kívánja továbbadni. Ehhez első lépésként elkészítette a Dórika és a cukorbetegség kalandja című mesekönyvét a saját történetéről, erről beszélgettünk vele.
Bevallás szerint Szalai Dóra sosem akart könyvet írni, ám az élete mégis erre az alkotói útra terelte.
Szerettem volna az életemben olyat alkotni, amivel nyomot hagyok és amikor anyaságin voltam jutott idő olyan gondolatok megfogalmazására, amelyekre már régóta készültem. Egyetlen dolog motivált a könyv készítésekor, a segítség. Így jöhetett létre Dórika és a cukorbetegség kalandjai kiadvány
– emlékszik vissza a tanítónő a könyve megszületésének hajnalára, aki elmondta, hogy nála a betegséggel való első felismerés 9 évesen minden nehézség ellenére egy jó, egy szép emlék és ezt a pozitív üzenetet közvetíti a könyve is.
Én sosem betegségként, inkább különlegességként tekintettem erre és fontos, hogy a gyermekek is ezt érezzék. Nem szabad, hogy másnak tartsák magukat, hogy azt érezzék velük baj van. Persze ez nem könnyű, hiszen nagyon korán tudatosságra és fegyelemre nevel, szoktat ez az állapot. Azt, hogy ez a lehető legkönnyebben menjen a családjának, környezetének a támogatására van szükség
– fejti ki Dóra, aki anyaként és tanítónőként is tudja, hogy a mesék nevelő, tanító hatása rendkívül fontos, hiszen sok ezer éve így ismertetjük meg a világot gyermekeinkkel. Így kézenfekvő volt számára, hogy gyermek nyelven, gyermekeknek szóló történeteken keresztül, és természetesen gyermeki képi világgal alkosson egy könyvet.
Ez az alkotás az én történetem, de fontos hangsúlyozni, hogy nem csak cukorbeteg gyermekeknek, a gyerekek szüleinek szól. Jóval több ennél, hiszen meseolvasás közben nem csak hasznos információkkal gazdagodnak a kicsik, az édesanyjuk, az édesapjuk, de a megszerzett tudással akár életet is menthetnek majd és nem utolsósorban az elfogadást is erősíti az olvasóban, legyen az bárki
– vélekedik a szerző, aki arról is beszélt, hogy manapság a szülők helyzete könnyebb, ha kiderül, hogy gyermekük cukorbeteg, hiszen könnyen, gyorsan találni lehet ilyen támogató csoportokat a közösségi médiába. Ám azt, hogy a gyermek felé, hogyan, miként lehet lekommunikálni azt, hogy megváltozik az élete és lényegében 0-24 óráig figyelnie kell magára ez sokszor okoz fejtörést.
Gondoljunk bele, hogy azt látja a gyermek, hogy az osztálytársai, barátai szinte bármikor megehetnek egy csokit, fagyizhatnak, isszák az üdítőt és minden más hasonlót, ami nekik átlagos, megengedhető. Az ilyen csábítás még felnőttként is kihívás, akkor egy gyermek hogyan érezheti magát. A cukorbeteg gyerekeknek nagyon gyorsan és hirtelen felnőtté kell válniuk, a vércukorszint mérés, az inzulin beadása, náluk az életük, a mindennapjaik része lesz, többek között ebben is segít a könyvem, de a legfontosabb, hogy egy jó alapot adjak a további teljes és sikeres élethez
– osztotta meg gondolatait Szalai Dóra a Gútai Újsággal.
