Az egyik közösségi oldalon azt írta önmagáról „nem igazán voltam csapatjátékos, de örömmel beálltam közéjük”, a családján kívül szeret hajózni, kirándulni, koncertre járni, és belekóstolt a zenei élet szervezésébe is, mostanában jazz-rajongó, barátaival együtt megalapította a Gútai Jazzbarátok Körét, melynek ő az elnöke is. Közéleti tevékenységéről, magánéletéről és munkájáról beszélgettünk az eltecor kft vezetőjével, a helloGúta egyik képviselőjelöltjével, Leczkési Sándorral.
Miért gondolod, hogy nem voltál sosem csapatjátékos?
Egyszemélyes vállalkozó vagyok, van egy társam, neki is van saját vállalkozása, a hibákért és a munkáért csak egyedül én felelek, mindig is így volt ez az életemben, én ezt szívvel-lélekkel csinálom, szeretem csinálni, ha jól dolgozok, jól megy az üzlet.
Jó lesz csapatban dolgozni?
Működik már az együttműködés 4 éve. Minden frakcióülésen jelen vagyok, a Fiatal Független Képviselők frakciója javasolt a régiófejlesztési, idegenforgalmi és energiagazdálkodási bizottságba, melynek Forró Tibor az elnöke.
Térjünk vissza a csapatról a munkádhoz? Miben vállalkozol?
Nem nagyon szeretem ezt a szót, hogy vállalkozó, én vérbeli elektrotechnikus vagyok, a vállalkozó a munkabeosztásnak egy adott formája, mikor így jobban tudsz boldogulni a munkaerőpiacon. Szeretek a magam ura lenni, nálam nehezen működik, ha megmondják, mit csináljak, az olyan unalmas. Van egy kis tervező irodám, elektromos hálózatokat tervezünk, én 2002-ben csináltam meg az első vizsgámat, hogy ezen a területen dolgozhassak, nagyon sokat kellett még a vizsga után is tanulnom, a szabványokat, a törvényeket, az előírásokat. Azelőtt én villanyt is szereltem, 7-8 évig, tehát tudtam mi lesz, amit rajzolni fogok, a mai napig ezzel foglalkozunk. Nagyobb építkezéseket és kis családi házakat is megcsinálunk. Egyik legnagyobb munkánk, és nagyon büszke vagyok rá, az a csölösztői X-bionic Sphere. Az egész komplexum elektronikai része a mi munkánk, van lóverseny pálya, sportpálya, fürdő része, hotel, éttermek. Ez mind újdonság volt számunkra, teljesen mások az előírások, mikor olyan épületeket tervezünk, ahol állatok is lesznek, más mikor sportlétesítményeket tervezünk, ezeknek mindig utána kell járnunk, mind új és más kihívás. Szeretem a kihívásokat. 1998-ban elkezdtem egy olyat, hogy aktív korrózióvédelem, a villanyszerelés mellett, tehát a földbe letett acélvezetékeket védeni kell, hogy ne korrodálódjon, ezt elég sokáig csináltam, de valahogy kimaradt egy idő után a munkámból, tavaly pedig ez megint visszajött, szervizt csinálunk egy pozsonyi cégnek. Jobban szeretek terepen lenni, mint az irodában.
A laikus ember hogyan képzelje el a tervezést?
A tervezés úgy működik, ha építkezni szeretnél, felkeresel egy tervező irodát, a tervező megcsinálja az építészeti részt, és ők együttdolgoznak az úgynevezett szaktervezőkkel, akik berajzolják a különböző vezetékeket: villany, víz, fűtés stb. Van, mikor beruházók keresnek meg, vagy kivitelező cégek. Például, mikor a malom építtette az új csomagolóüzemet és a prézli gyárat a kivitelező cégnek mi csináltuk a villanytervet. Új divat, hogy mobiltelefonnal nyithassam ki a kaput. Akit lehet, lebeszélek az intelligens házról, a komponensek elektronikai komponensek, azok pedig romlandók, sőt úgy is gyártják őket, hogy javítani kelljen, öt év múlva pedig már nem lehet kapni a modulokat. De kevés ilyen megrendelésünk van.
Hogy jutottál el szakmailag oda, ahol most tartasz?
1990-ben kezdtem az egyetemet Prágában, két év után hazajöttem, dolgoztam másfél évig a villanytelepen, utána ismét elmentem Prágába, mikor kettévált az ország, hazajöttem, és elmentem itthoni egyetemre, de nem azt tanultam, ami érdekelt. Prágában elektróra jártam, itthon közgazdaságtant tanultam. Sikerült elég sok mindent megtanulnom, itthon elkezdtem dolgozni helyi vállalkozóknak, mikor megkezdődött a Manhattan építése, a 90-es évek első felében, akkor az egész fény és hangtechnikát én szereltem be a diszkóba. Szerettem a szórakoztató iparnak ezt a részét, nagyon szép diszkó volt. A Manhattamben volt egy üveg, villogó táncparkett, amit én csináltam, olyan még nem volt sehol, zenére villogott. Később egy barátommal kultúrházakban szerveztünk különböző programokat, két évig működtettük mi is a Manhattant. Nagy rendezvényünk volt a komáromi sportcsarnokban a Power Dance ,
meghívtunk több magyarországi együttest, akik diszkó zenét játszottak, volt 3000 vendégünk, óriási siker volt, ebből még utána hármat szerveztünk, volt DJ, laser show, óriási hang ésfénytechnika.
Beszéltünk róla, hogy tagja vagy a régiófejlesztési, idegenforgalmi és energiagazdálkodási bizottságnak.
Az idegenforgalomban semmilyen tapasztalatom nincs, én az energetikai részt vállaltam. Amikor tagja lettem a bizottságnak, akkor kezdődött a gútai közvilágításnak a rekonstrukciója, megújult a város közvilágítása, és elég jól működik. Gútán ha be akartuk volna tartani a szabványokat, előírásokat, egy teljesen új rendszert kellett volna építeni, és arra sajnos nem volt keret. A teljesen új hálózat kiépítése nem volt megvalósítható, ha ebbe az
irányba mentünk volna, nem lenne ma sem új közvilágítás, ezért csak a fényforrások cseréjére került sor, egy koncessziós szerződéssel.
Mi jut eszedbe arról, hogy hajózás?
Szerelem, a hajózás számomra egy nagy szerelem, de a hajózáshoz hozzátartozik a szabadság, a szabadság érzése, a kikapcsolódás is. 2012-ben voltam Horvátországban egy barátom meghívott egy vitorlás hajóra, annyira megtetszett, hogy egy hét után visszamentem, levizsgáztam, megcsináltam a Boat Skipper B hajóvezetői engedélyt, ez a hajósok tengeri vitorlás jogosítványa. Azóta évente kétszer elmegyek vitorlázni Horvátországba. Ezzel a
jogosítvánnyal csak a tengeren vitorlázhatok, belföldre, például a Dunára belvízi motoros jogosítvány szükséges. Minél többször megyek annál jobban tisztelem a tengert. Minden hajózás egy élmény, a napnyugta, a napkelte, egy sportos ,gyors vitorlázás, egy szélsőséges helyzet megoldása, mind hozzátartoznak.
Zenerajongó vagy, hozzátartozik az életedhez a zene.
Zenerajongó vagyok, imádom a zenét, rengeteg koncerten voltam, nehéz lenne összeszámolni, de több mint 100 koncerten biztosan voltam, a jegyeket pedig sosem dobom el, egy lapra vannak kirakva.
Olyannyira rajongója vagy a zenének, hogy a Gútai Jazzbarátok Körének is te vagy az
elnöke.
Rengeteget jártunk Budapestre jazz klubokba, különböző estékre, látogatjuk barátaimmal a Pozsonyi Jazz Napokat is, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy mi is csinálhatnánk Gútán jazz koncerteket. Egy jazz koncerten általában nem sokan vannak, 50-60 ember, kis klubokban. Ez zeneileg nagyon komoly műfaj, nagyon kell tudni zenélni, réteg zene, de van több ága. Megszerveztük Gútai Jazzbarátok Körét, hogy jövőre már tudjunk pályázni is, mert egy zenekar fellépési költsége 700-1200 euró körül mozog, de kell hely, technika. A kör egyébként április 30-án, az Unesco nemzetközi jazz napján alakult, akkor szerveztünk a hotel udvaron egy koncertet, majd két tehetséges zenekarnak a Farkas Attila Jr. Group és a Lázok testvérek támogatására is koncertet szerveztünk. Már a hajómalom fesztiválon is partnerek voltunk a szervezésben. Jön a klub szezon, egy meglepetést is tervezünk.
A sok munka mellett, hogy jut idő a magánéletre?
Élettársi viszonyban élek gyermekem édesanyjával, Anitával, 2016. december elsején született meg kisfiunk, szemünk fénye Alex, az időnk nagy részét neki szenteljük. A jelölésen éppen az idő miatt gondolkodtam, mert a napnak csak 24 órája van, a jelöltséggel járó feladatok, és esetleg a képviselőséggel járó feladatok pedig elég sok időt elvesznek, és ezt sajnos csak a családomtól tudom elvenni. Elég későn jött a gyermek, és szeretnék minél több
időt vele is eltölteni. Viszont azt szeretném, ha munkámmal hozzájárulhatnék, ahhoz hogy egy jobb Gútában nőhessen fel, ezért boldogan álltam be ebbe a nem mindennapi csapatba. A család miatt az utazásaimat is „szüneteltetem”.
Merre szoktál utazni?
Dél-Kelet Ázsiát nagyon szeretem, Szingapúr, Hong-Kong, Borneo szigete, Bali, Kambodzsa, Jordánia és sorolhatnám. Nagyon szeretnék még eljutni Kínába és Japánba. Nagyon tetszik a japán kultúra, amit egy európai ember nehezen ért meg, ott előtérben van a tisztelet és a precizitás, tetszik az emberek mentalitása. Meg akarom kóstolni az igazi japán ráment, ezt a levest Európában nem tudják megfőzni, még ha japán a szakács, akkor sem. Az utazást össze szoktam kötni a gasztronómiával, nem a sok csillagos hotelokban szoktam étkezni, hanem a
hétköznapi emberek ételeit, amit az utcán árulnak.
A sok utazás szerintem ad egy átfogóbb világképet amin keresztül a város problémái is más fényben tűnnek fel. Ez a tapasztalat értékes lehet az önkormányzati munkában .
